A V. században egy harcos nomád nép jelent meg a Római Birodalom határán: a hunok. Élükön a kiemelkedő hadvezér, Attila állt. A korán árvaságra jutott Attilát egész életében egyetlen egy cél vezérelte: irányítani akarta az egész világot - és ehhez megvoltak a megfelelő képességei. Azon kevés legendás vezérek egyike volt, aki megszállottságával, elkötelezettségével és küldetéstudatával saját képére formálta a történelmet.

Tíz esztendö telt el azóta, hogy Urkon fia, Györk, a pásztorfiú, a sérült lábú üszö nyomán rátalált az Isten kardjára.   Tíz esztendö óta villog ez a kard Attila Király kezében, s vele a hunok hatalma alá hajtotta a fél világot: a Volgától a Rajnáig, az Al-Dunától a Balti- tengerig .   Györk a király udvarában szép szál legénnyé serdült. Megtanult ló hátáról visszafelé nyilazni az ellenségre, tülök szavára futást színlelni, majd hirtelen oldalt kanyarodva visszavágni. Kardja, kopjája közelharcban félelmetes fegyvernek bizonyult. S ha valaki mindebben kételkedett vol- na, csak reá kellett nézni: sebhelyektöl barázdált arca bárkit meggyõzött arról, hogy ez a legény bizony nem kapkodta a fejét ott, ahol sürüje volt a csatának.    Most ott áll örségben, egy halom tetején, Róma fölött. Lába elótt az ,,örök város", annak a biro- dalomnak a szíve, amellyel tavaly mérte össze hadai erejét a hunok királya, akit ,,Isten ostora" néven emleget a megrémült fél világ.    Igen, egy éve volt, amiltor két világ megszám- lálhatatlan hadserege megütközött a catalaunumi síkon. Másfélszázezer ember esett el ott, mégsem derült ki: melyikük az erösebb. Attila annak az éjsznkába nyú1ó rettentö csatának a végén harci szekerekkel sáncoltatta körül táborát, s középen máglyát rakatott, hogy azon eméssze el magát inkább, mintsem hogy a rómaiak fogságába kerüljön. Az Aetius vezette római sereg azonban kereket oldott az éj leple alatt.   Györköt erre a csatára holta napjáig emlékeztet- ni fogja az a hosszú forradás, amelyet a testén visel. Rettentö volt a csapás, nem tudta megvé- deni töle még börzekéje sem. Hanem aki azt a csapást mérte, már rég odaát, a túlvilágon várja, hogy a hunok hite szerint szolgálhassa öt. Györk pedig itt áll Róma fölött. Talán újabb csata haj- nalán, amely Attilát végleg a világ urává teszi.    Eszébe jut a tegnap esti tábortüznél hallott igric-ének Attilláról, akinek testét nem fogja fegyver. S legutóbbi diadaláról, Aquileia elfoglalá- sáról, ahol ö maga nem lehetett ott. Már-már úgy tünt, hogy a falak és az elszánt védök bizonyulnak erösebbnek, s a világverö Attila hadainak vissza kell vonulniok a vár alól. De a király egyszer csak észrevette, amint egy gólya csörében hordja ki fiókáit  az ostromlott városból.    - Nézzétek csak! - szólt ekkor a király. - Ez az oktalan állat érzi már, hogy megszámláltattak Aquileia napjai. - S parancsot adott: szedjék le a lovakról a sok ezernyi nyerget, temessék be velük a vár védösáncait. Így aztán közelebb vonhatta a falakhoz az ostromgépeket, a nyílvetöket, s egy végsö rohammal bevette a várost.    Most itt vannak Róma falai  alatt. A hatalmas hun sereg körbezárta a várost. Hogy is mondta az az ösz püspök, aki Catalaunum felé vezetö útjukban megnyittatta elöttük városa kpuit:    - Ha valóban te vagy ,,Isten ostora", meg kell hajtanunk fejünket az Ö akarata elött!    Attila pedig akkor parancsot adott, hogy abban a városban senkinek egy haja szála se görbüljön meg . ***    A fölkelö nap már megvilágítja Róma falait.    Odalent egyszerre megkondulnak a város harangjai. Aztán megnyílik a fökapu, és fényes papi segédlettel kilép rajta maga Leó pápa. Kettéválik elötte a hunok tábora.    A menet ott halad el alig néhány lépésnyire Györktöl. S a föpásztor, kezében magasba tartott kereszttel, egyszer csak ott áll Attila elött.    - Nagy király! - s hangja messzire szárnyal a sokaság fölött. - Te, kit a népek Isten ostorának mondanak! Ki legyözted eddig minden ellen- ségedet! Tudjuk, Isten küldött téged büneink miatt, büntetésül. De halld meg: te magad is Isten szolgája vagy. Isten pedig most azt akarja, hogy ez a város megmaradjon!     Attila hallgatja a föpásztor szavait, de másra  figyel: Leo pápa feje fölött csodálatos alak lebeg,  aki óvón terjeszti ki karjait Róma városa fölé.    A hun seregben s a város falaira kigyült nép között végigmorajlik a csodás jelenés híre.    Attila érti az égi jelet.    Meghajtja fejét a nálánál is hatalmasabb akarat elött.    Parancsot ad: a hun sereg föllkerekedik Róma falai alól és visszaindul a Duna-Tisza  tájára.    Isten ostora elkkor aratta legnagyobb gyözel- mét: önmaga fölött.

 -------------------

Még többet itt olvashatsz: www.magyarsors.hu

Én eddig úgy tudtam, hogy Attila a Trajtcik Fritcig és Bórenbukk Apukája volt!

------------------

Hát akkor hogy is állunk kedves Magyarság tagadók? Tényleg 986-ban jöttünk a Kárpát medencébe, vagy az a cél, hogy valaki majd csak bizonyítsa, hogy a TALMUD-ot itt írták 2000 évvel ezelőtt, és így át kell adjuk a helyünket a jogos gazdának, mi pedig szabadon leölhető GOY-ként majd szolgálhatunk?